2007. március 05.

2007. január 1-től megváltoztak a saját munkavállalók továbbképzésének lehetőségei. a munkaerőképzéssel és annak finanszírozásával kapcsolatos legfontosabb változásokat itt foglaljuk össze

A közelmúltban, pontosabban február 15-i határidővel a közterheket fizető vállalatok többsége, foglalkoztatottaik létszámától és az átlagosan elszámolt éves bruttó bérköltségtől függően, kisebb nagyobb összeget kellett az APEH Szakképzési hozzájárulás számlájára átutaljon. Sajnos a cégek többsége még mindig nem él azzal a lehetőséggel, különösen a kis és közepes vállalatok, hogy cégük adóterheit olyan tételekre fordítsák, mely közvetlenül hat vállalkozásuk sikerére. Ez a közvetlenül ható tényező a munkavállalók képzése vagy továbbképzése. Talán már hazánkban sem képezi vita tárgyát, hogy a munkatársak képzésére fordított összegek, túl munkakörük tudatosabb elvégzésén motiváló erővel hatnak. Mégis a vállalatvezetőknek csak töredéke fordít gondot alkalmazottai ilyen módon történő javadalmazására vagy munkamoráljuk fejlesztésére, tartva a magasabban képzett munkaerő elcsábíthatóságától, vagy éppen csak a napi feladatok miatti kiesett munkaidőtől. Részben ennek a szemléletnek a változtatását kívánja elérni, a tavaly decemberben kihirdettet Szociális és Munkaügyi Minisztérium rendelete, mely a kis és közepes vállalatok, saját munkavállalók képzésének szakképzési hozzájárulásból finanszírozható részét a hozzájárulás 60%-ára emelte a korábbi 33%-ról. Ez egy egyszerű példán bemutatva, a következőket jelenti. Ha a cég az elmúlt időszakban, 200 ezer forintot utalt a szakképzési hozzájárulás számlájára, úgy ugyanazt az alapot tekintve, a 2007-es évben, 120 ezer forintot tud saját munkavállalója továbbképzésére fordítani a korábbi 66 ezer forint helyett, akár egy külső cég megbízásával, akár a házon belül szervezett képzésekkel, amennyiben a képzést bonyolító szerv, mely lehet tehát maga a vállalat is, megfelel a jogszabályokban előírt feltételeknek. A 13/2006 (XII.27.) SZMM rendelet hatályba lépésével az alábbi főbb pontok változtak, melyek a képzők és a képzési költségeiket elszámolni kívánók kapcsolatát érintik: - Felemelték az elszámolható költségkereteket (eddig napi bruttó 25.000,-Ft/fő, most óránként 7.860,-Ft/fő - azaz 8 órás átlaggal számoltan: 62.880,-Ft); - Áttértek az óradíjas elszámolásra - Felemelték az oktatandó időkeret minimális idejét 20 órára (min.20 óra, azaz 157.200,-Ft az elszámolható keretösszeg személyenként); - Az elszámolás feltétele az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése 2008. február 15-ig, a székhely szerint illetékes munkaügyi központ felé (melyet a munkaügyi központ ellenőriz); - Eltörölték az eddig az elszámolhatóság feltételeként megszabott kötelező munkaügyi tanács döntésének intézményét (felszabaduló munkaerő kapacitás helyszíni ellenőrzéseket végezhet majd a cégeknél); - A részben vagy egészben külső képzések megvalósítására kizárólag akkreditált felnőttképzési intézményben kerülhet sor (az akkreditálást végző Felnőttképzési Akkreditálási Tanács (FAT) üléseit 6 hetenkénti rendszerességgel szervezik, tehát érdemes időben figyelmeztetnie a cégeknek, a velük kapcsolatban álló képzőket, ha a képzési költségeket a szakképzési hozzájárulásból kívánják majdan finanszírozni) Egy a magyarországi felnőttképzésben érdekelt vállalat, a TEQUA – TÜV Akadémia és a Q-CONFERENCES közös szervezésében lezajlott február 6-i HR-konferencián a következő, a képzésekben érdekelt vállalkozások számára fontos pontokra világítottak rá a felszólalók: Kajos László, az SZMM felnőttképzési osztályvezető helyettese előadásában rámutatott, hogy a Munkaügyi Központok felszabaduló munkaerőkapacitása, a helyszíni ellenőrzések gyakoriságában fog érezhető változást produkálni. Az ellenőrzések során kiemelt figyelmet szentelnek majd a képzéssel kapcsolatos dokumentáción túl annak, hogy a leírtaknak megfelelően, a vállalat belső szabályozása, mennyiben támasztja alá, a képzések szükségességét. Amennyiben egy cég az elmúlt éveken képzési költségeit a szakképzési hozzájárulásból finanszírozta, tudja, hogy az elszámolási űrlapon feltüntetni volt köteles, mi indokolta a továbbképzést. Legtöbben a munkavégzés feltételeként vagy a szakma, magasabb színvonalon történő gyakorlásaként határozták meg a képzés szükségességét. Ilyen képzések voltak pl. az OKJ-s vendéglátás és idegenforgalom területén szervezett képzések, vagy üzletvezetői tanfolyamok többsége, a recepciósok ügyfélszolgálati gyakorlatát fejlesztő képzések, de egy egyszerű példával élve, a nyelvi képzések is. A nemzetközi ISO 9001-es tanúsítással rendelkező cégek bizonyára ismerik, a szabvány ide vonatkozó szabályozását is, ami a munkavállalói erőforrások tudatosságának előmozdítását és továbbképzési igények szakszerű felmérésének kérdéseit illeti. Ha eddig a nyelvi képzéseket a munkáltató kötelezően előírta a munkavállalónak – például, ha a külföldiekkel való napi kommunikáció miatt a nyelvismeret a munkaterületen szükséges feltétele a munkavégzésének –, úgy ennek a követelménynek a munkavállaló munkaköri leírásából ki is kell majd derülnie. Természetesen ezzel kapcsolatban újabb kételyek merülnek fel. Mi történik például akkor, ha a képzésben résztvevő nem tesz eleget a neki előírt vizsga követelményeknek? A megoldás drasztikus: a munkavállaló nem teljesíti a munkaköri leírásban foglaltakat, tehát elbocsátandó....(? ) Lászlóné Szép Györgyi, igazságügyi és adószakértő előadása az elszámolással kapcsolatos változásokra hívta fel a figyelmet. A fent említett példánál maradva, ha a munkavállaló a munkaköréből fakadóan nyelvismerettel kell rendelkezzék és ennek elsajátítását a munkáltató fedezi részére, úgy erre a képzésre, nem köthetnek a munkavállalóval tanulmányi szerződést, lévén, hogy a munkájához szükséges képzésről vagy képzettség megszerzéséről van szó. Előadásában hangsúlyozta továbbá, hogy azon vállalkozások, amelyek a szakközépiskolák részére utalták szakképzési hozzájárulásuk egy részét, nem kizárt, hogy eddigi gyakorlatukkal szakítani fognak, ugyanis a szabályozás nem az iskolát teszi felelőssé, ha az nem a finanszírozáskor meghatározott célok érdekében hasznosítja a nekik átutalt összeget, hanem azt a vállalaton, mint az adónem eredendő befizetőjén kéri majd számon. Reményeket keltett ugyanakkor március 30-ától benyújtható TÁMOP 2.1.3/07/1 Munkahelyi képzések támogatása mikro- és kisvállalkozások számára kiírt pályázati felhívás, amiről a konferencia záró előadásán volt szó. Kiss Csaba a HEFOP-EQUAL szakmai tanácsadója nagyfokú egyszerűsítésről beszélt, ami a pályázati dokumentumok összeállítását és bírálati folyamatát illeti, a normatív támogatások esetében. Bár az amúgy nem egyszerű ABEV programkitöltőhöz hasonlította a mostani pályázatok összeállításának egyszerűségét, mindenképpen reményt ébresztő az eleddig hónapokat, vagy éveket várakozó pályázó szervezetek számára, hogy az elektronikus kitöltő program segítségével, a képzési piacot és igényeket jól ismerők, önállóan, akár pályázati tanácsadó igénybevétele nélkül is gyorsan állíthatnak össze pályázati dokumentációt, minimum 1 milliós maximum 25 milliós támogatási igényükhöz. Elmondta, hogy a döntési mechanizmus egyszerűsítése szembeötlő, ha tudjuk, hogy a normatív támogatásoknál nincs szükség a bíráló bizottság döntésére, azaz a kiíró szervezet saját hatáskörben dönt, a pályázat finanszírozhatóságáról. Érdemes ugyanakkor érdemes időben elkezdeni a felkészülést, tekintettel arra, hogy csupán 1 milliárd forint keretösszeg áll rendelkezésre, a pályázat megnyitásakor. György T.Péter a konferencia levezető elnöke elmondta, hogy a KKV-k pályázati hajlandóságának támogatására új programcsomagokat dolgoz ki a nemzetközileg elismert képzéseket szervező TEQUA-TÜV Akadémia magyarországi felnőttképzési intézete, mely az eddigi Minőségmenedzsment és Környezetvédelem területén kínált programokon túl az Autóipari beszállító fejlesztés, a Projektmenedzsment és a Vezetőképzés területeit érinti a népszerű hatékonyságfejlesztő LEAN menedzsment oktatási programcsomag mellett. www.tequa.hu